Pénzügyi függetlenség kalkulátor

Mert a cél nem áll egy helyben. Ha havi 4000 lejt szeretne a mai vásárlóerőben, húsz év múlva sokkal több névleges lejre lesz szüksége ugyanahhoz a kosárhoz, tehát nagyobb tőkére is. A legtöbb kalkulátor elosztja a kívánt jövedelmet a kivonási rátával, kap egy fix küszöböt, és megkeresi, mikor éri el — egy mai árakon befagyasztott küszöböt. Az űrlap induló értékein a befagyasztott változat 13 év 2 hónapot ad, a helyes pedig 26 év 2 hónapot. Pontosan a kétszeresét.

Az a százalék, amelyet évente kivenne a portfólióból. A 4% az a szám, amelyet mindenki keres, ezért indul innen a mező — nem azért, mert ez az oldal kiáll mellette. Vitatott ökölszabály, amelyet a kilencvenes években amerikai történelmi adatokból vezettek le, amerikai részvény- és kötvényportfóliókra, 30 éves időtávra, az ottani inflációval és adózással. Nem törvény, nem állandó, és a romániai piacon nem tesztelték. Éppen azért szerkeszthető mező, mert feltevés: 3%-nál az idő 39 év 5 hónapra nő, 5%-nál 19 év 4 hónapra csökken.

Mert az dönti el, milyen gyorsan fut el a cél. A többit változatlanul hagyva az eredmény így alakul: 0%-nál 13 év 2 hónap, 2%-nál 16 év 10 hónap, 3%-nál 20 év 1 hónap, 4%-nál 26 év 2 hónap, 5%-nál 56 év 9 hónap — az INS által legutóbb mért szinten pedig a cél 60 év alatt egyáltalán nem érhető el. Ez nem a kalkulátor hibája: ha a nettó hozam alig haladja meg az inflációt, a tőke reálértékben szinte nem nő, és az éves kiadás huszonötszörösével egyenlő cél gyakorlatilag elérhetetlenné válik. Érdemes több értéket lefuttatni, nem egyet.

Pontosan azt, ami oda van írva, és ez válasz, nem hiba. A megadott feltevésekkel az egyenleg a kalkulátor által lefedett időtávon belül soha nem éri el a szükséges küszöböt. Az oldal ilyenkor kiírja, mekkora lenne az egyenleg, és mekkorára nőtt volna a küszöb, hogy lássa, milyen messze van, és min kellene változtatni. Az a kalkulátor, amely mindenképpen kiírna egy dátumot, kellemesebb lenne — és téves.

Mindkettő, csak más kérdésre válaszolnak. A „szükséges tőke mai pénzben” a küszöb a mai árakhoz viszonyítva — ezzel a számmal tud fejben összehasonlítani. A „szükséges tőke a cél elérésekor” ugyanaz a vásárlóerő akkori pénzben kifejezve, és ez az a szám, amelyet a vetítésnek ténylegesen el kell érnie. A második mindig nagyobb, és a kettő különbsége pontosan az, amit a küszöböt befagyasztó kalkulátorok elhagynak.

Nem, és ez valódi korlát, nem apróság. Sem a felhalmozást, sem a kivonásokat nem adóztatjuk ebben a számításban. A befektetési jövedelem romániai adózása az eszköztől, a tartási időtől és a közvetítőtől függ, a CASS pedig a minimálbérhez kötött küszöbök szerint jár — egyetlen százalékra nem redukálható. Nem írtunk be olyan kulcsokat, amelyeket nem ellenőriztünk hatályos jogszabályszövegben. A gyakorlatban az adózás azt jelenti, hogy nagyobb tőkére van szüksége, mint amennyit itt lát.

A kalkulátor a kivonási szakaszt nem modellezi, és ez a második fontos korlát. Egyetlen kérdésre válaszol — mikor éri el az egyenleg az adott küszöböt —, nem arra, hogy a pénz kitart-e utána harminc vagy negyven évig. A kivonások fenntarthatósága a hozamok sorrendjétől függ, és egy gyenge évtized közvetlenül azután, hogy abbahagyta a munkát, éppen az a forgatókönyv, amely papíron kényelmesnek látszó terveket tör össze. Ezt hívják a hozamok sorrendi kockázatának, és ilyen típusú számítás egyik sem fedi le.

Abban, amelyikben élni fog. A kapcsoló nem vált át semmit: a vetítés végig egyetlen pénznemben fut, mert az árfolyamot évtizedekre senki nem tudja megjósolni. Ha Romániában marad, a kiadásai lejben lesznek, tehát lejben tervezni a becsületesebb — a lejben mért inflációval, amely a lejben mért kiadásait fogja megdrágítani. Ha viszont euróban gondolkodik, mert oda tervez költözni vagy euróalapú eszközöket tart, futtassa le euróban, euróhoz illő inflációs feltevéssel. Amit semmiképpen nem érdemes: az egyik pénznemben megadott célt a másikban vetített hozammal elérni.